Európa Coloradoja Provence-ban I. rész

Felejthetetlen nyaralás a levendulák földjén Rolitúrával, aminek végét egy kis Garda-tóval szerettük volna (megkoronázni ezt inkább most nem használom :-)) megfűszerezni.Pénteken hajnalban indultunk a francia Riviéra felé Szlovénián keresztül. Rövid és rendszeres pihenőkkel, a végeláthatatlan csodás észak olasz hegyek után lassan megpillantottuk a mélykék tengert a citromok fővárosában, Mentonban.

Élvezve a mediterrán hangulatot és a napsütéses időt a délutánt a városka felfedezésére fordítottuk. Az óváros ódon, szivárványszínű magasba nyúló házaival nem véletlenül emlékeztet Cinque Terrere. Az itt élők egy sajátos ligur-francia keverék nyelven beszélnek, Olaszország, Genova közelségét a település épületei is híven tükrözik. A bazilika és a messziről is jól látható harangtorony, az üde zöld parkok, az azúr ég-tenger, a mindent átható citrus illat méltán rászolgál a város határában lévő üdvözlő tábla  feliratára: “La Perle de la France”, „Franciaország gyöngyszeme”. Ugyan a télvégi világhírű fesztivál citrom-narancs szobrait már nem láthattuk, de jólesett andalogni a mosolygós mentoniak mellett a bámulatos kulisszák között.

Reggeli kávéinkat és szendvicseinket már Cannes kis sikátoros utcácskájában fogyasztottuk el, a kötelező Fesztiválpalota és kézlenyomatok megtekintése előtt.

Délre érkeztünk Provence egykori fővárosába, Aix-en Provence-ba.

Az óriási platánok árnyat adó lombjai alatt bóklászva kerestük fel a város nevezetességeit, egy hangulatos vendéglőben elfogyasztott ebéd után.

Jártunk a gótika jegyeit viselő Saint-Sauveur székesegyháznál, illetve a Saint-Jean-de-Malte templomnál, valamint megcsodáltuk a 17. sz.-i városháza óratornyát, s megemlékezünk a város híres szülöttéről, az író François Zolaról, Estére érkeztünk meg Avignonba, ahol a szigeti kempingben vertünk sátrat a következő hétre.

A vacsora felé vezető úton gyors pillantást vetettünk a Pont d’Avignon fennmaradt festő íveire, a Pápai palotára, egy hatalmas vihar előtt (közben) még a szivárványszínű óriáskereket is útba ejtettük.

St. Rémy közelébe utaztunk, ahol a Peirou-tó körül túrázunk.

Fenyves erdők árnya alatt értük el a tengerszemet, akinek nem volt kedve tovább gyalogolni, itt kiválóan tudott napfürdőzni is. A kalandra vágyókkal feltérképeztük a környező bérceket. (10 km szint:400 m)

A már-már kötelező fagylaltozás után délután időutazáson veszünk részt, a középkori Provence lélegzetelállító kilátással bíró várát hódítottuk meg Les Baux-de-Provence falucskában.

Érdemes volt a több száz lépcsőn felküzdeni magunkat és az ormok ablakából megcsodálni az elénk táruló látványt. Sajnos ezúttal nem kedvezett a szerencse, és a hatalmas kőhajító-ostrom gépet nem sikerült működés közben megnéznünk.

Olajfaültetvények mellett suhantunk kisbuszunkkal, egy hangulatos kápolnát útba ejtve (Chapelle St. Gabriel)  a Pont du Gard felé.

A feltehetően 19 körül épült, -Augustus vejének-, építmény rendeltetése, hogy a Gard folyó völgyén keresztül szállítsa a vizet Nîmes városába. A teljes vízvezeték lejtése 34 cm/km átbocsátó képessége 20 000 köbméter volt naponta. Az építéshez egyáltalán nem használtak meszet.

A vízvezeték köveit vaskampók fogják össze; a kövek között vannak 6 tonnásak is. Az építőanyagokat csigás emelőkkel vitték fel. Úgy tartják, hogy az építkezés három évig tartott, és 800-1000 ember dolgozott rajta. A Helyreállítási munkálatok 2000-ben fejeződtek be, az Akvadukt egyike az öt leglátogatottabb francia látványosságnak. A forró nap után jól esett megmártózni a hűs Gardon vízében. A Rolitúrás kalandunk folytatódik, a II. részt itt olvashatjátok.

Comments

comments

Visit Us On Facebook