Clarissa-kör

Parádóhuta ismert Clarissa-forrásától indultunk körtúrára, ezúttal nem a Kékestetőre, hanem az Erzsébet szikla és Sas-kő felé. Változatos, néhol kalandos gyalogtúra, gázlókkal, kidőlt fákkal, sziklákkal tűzdelve. Érdemes megkóstolnunk a szépen kiépített forrás vastartalmú, vérképzést segítő gyógyvizét.

Innen sárga+ jelzésen kapaszkodtunk felfelé, majd a piros + jelzett Vörösmarty-Recsk túraútvonalba csatlakozva, mintegy 3,5 kmt haladunk egészen a Pisztrángos-tóig.

A Mátra természetes növénytakarója a lombos erdő, csak a hegylábi részeken találhatunk fátlan foltokat, nagyobb kiterjedésű hegyi réteket. Így utunk elején a cseres-tölgyes, majd 500–550 méteres magasság fölött már a gyertyános tölgyek lehullott makk és elrozsdásult levelein lépdelünk. 700 méteres magasságtól már a bükkösök, montán bükkösök között kaptatunk.

A Kékes árnyékában, 667 méteres tengerszint feletti magasságban találjuk az aprócska Pisztrángos-tavat. Ez az állóvíz feltehetően a jégkorszak felmelegedési időszakában, csuszamlással jöhetett létre. A Mátra északi oldalában ez nem számítanak ritkaságnak. Az ilyen hegyi állóvizeket az átlátszó víztisztaság jellemzi, mely a pisztráng életfeltételeinek egyike, s mivel a szóbeszéd szerint halban dúskált a víz, innen is származhat a neve. A napjainkban egyre inkább elmocsarasodó tó már csak nevében emlékeztet egykori tisztaságára, halak évek óta nem élnek benne. Többnyire piócák, foltos szalamandrák vagy alpesi gőték lakhelye. A tó körüli patakokban pedig a fokozottan védett hegyi szitakötő is megtalálható. A tó melletti égerláp különösen nagy értéket képvisel, az egész évben vízben álló égerek, nyírfák és bükkök között gazdag lágyszárú növényközösség rejlik. Kedvelt célpont ez a természetjárók körében; esőházat, tűzrakó- és pihenőhelyet is találunk hangulatos erdei környezetben.

A pár méterre, részben a tavat is tápláló Nagy- vagy Petőfi-forrás adja az úgynevezett Szőke-vizet, mely egykoron a Sándorrétet látta el ivóvízzel.

A Pisztrángos-tótól túránkat a kék + jelzést követve egy rövidebb emelkedős szakaszon, pár verejtékkel teli perc után érjük el a 772 méteres tengerszint feletti magasságban található Gabi-halálát.

A bükkerdő kellemesen hűvös félhomályában, a hatalmas, elágazás nélküli szürke törzsek, a magasban záródó lombkoronáival – akar egy gótikus templom belseje – áhítatot váltanak ki az ideérkezőkből. Fatábla és kereszt emlékeztet egy évtizedes, rejtélyes mátrai történetre, Gabi, a favágó titokzatos, halálos kimenetelű lovas-szekeres balesetére.

A szomorú mementót őrző útelágazástól a kék + jelzésen haladtunk tovább, az eddigi ízelítő szakasz izzasztó emelkedőit folytatva, a csúcs irányába.

A Sötét-lápa nyereg nevű hely egyike a Mátra nagy kiterjedésű sziklamezőinek. Itt útelágazáshoz értünk, túránkat az OKT vonalán folytattuk tovább, a keleti irányú gerincen. Itt délre egy nyiladékon keresztül szép kilátás tárul elénk, a Mátraalján elterülő, a Mátra Erőmű egyik hűtővizeként szolgáló Domoszlói-víztározóra. Pár pillanat múlva, már szusszanhatunk is egyet az Erzsébet-szikla mellett felállított Szent Erzsébet keresztnél. Megfordulva a fák még barna lombkoronája mögött megkapó látványt nyújt a Kékes a TV-toronnyal.

A Keleti-Mátra gerincútján bandukolunk, kisebb csúcsokat, érdekes formájú sziklacsoportokat kerülgetve. Ezen a szakaszon jól megfigyelhető a Mátrabérc kettőssége: míg tőlünk jobbra, dél felé lágyan lefutó, barátságos lejtésű hegyoldalak olvadnak eggyé az alföldi rónaságokkal, addig északi irányban meredeken leszakadó, hatalmas sziklabércek jelzik, hogy van azért a Mátrának egy zordabb, szigorúbb oldala is, még csak véletlenül sem szabad lebecsülni, bizony oda kell figyelni minden lépésünkre.

A Sas–kő a Keleti–Mátra egyik leglátványosabb sziklaszirtje. Neve valószínűleg arra utal, hogy a hegység egykor sasokban és sólymokban gazdag terület volt. A csúcsán levő emlékművet az I. világháború turista halottainak emlékére 1930-ban emeltette a Magyar Turista Szövetség.

Az emlékmű elől lebilincselő kilátás nyílik észak felé, tiszta időben jól kivehetők a felvidéki hegyek, néha még a Magas-Tátra is felcsillan, de alant a távoli dombok előtt Parád, Parádóhuta, Parádfürdő és Recsk városára is ráláthatunk. Kicsit lejjebb haladva, a sziklaszirt délkeleti nyúlványára lépve Mátra-alja felé tekinthetünk le, ahol a Markazi-tó fénylő kék foltja, valamint a visontai Mátrai erőmű képe gazdagítja a hegyekkel szabdalt tájképet.

Egy kőmorzsalékos ösvényen ereszkedünk le a Sas-kőről, szép bükkösben a Kis-Sas-kő gerincén, majd az északi oldalban kanyarog hangulatos ösvényünk. Egy jobbos hajtűkanyar után balra ágazik le a K∆ jelzés, amin a Disznó-kő fantasztikus kilátást adó szikláira jutunk ki.

Útunk során szerencsések voltunk mert láthattunk egy fekete harkályt, mely a legnagyobb termetű európai harkályunk, sőt az itt élő az uráli bagoly kuvikkolását is élvezhettük.

A Disznó-kő után élesen balra kanyarodva a sárga sáv jelzésen csatlakoztunk a Rákóczi turistaútra. A hegyoldalban enyhén lejtő, szépséges bükkösben futó ösvényre a 2014 tavaszi nagy viharokban számos fa dőlt, kész akadálypályává változtatva azt. A hangosan csörgedező patak melletti Rózsaszálláson, a régi erdészház tövében pihenhetünk meg.

Innen egy ligetes kősziklákkal tarkított bükk szálerdőben ereszkedtünk a Pál-bikk-nyeregig, ahol a kis Rákóczi túra sárga+ jelzett ösvényén érjük el kiinduló pontunkat.Megjegyzem ebből az irányból a jelzések nem követhetők, vissza-vissza tekintve tudunk csak meggyőződni a helyes útról. A kevesebb látogató miatt az ösvény sem jól észrevehető. A Méhészkertig egy sűrű fenyőerdőn keresztül futó erdészeti földúton jutottunk, a Kövespatakon átkelve értük el a Clarissa-forrásnál parkoló autónkat.

Comments

comments