Capri, az azúrkék, zöld sziget

A XIX. század romantikusai írásaikkal méltán népszerűsítették a szigetet és népét. A Nápolyi-öbölben húzódó sziget vakító mészkő szikláin buja zöld növényvilággal, labirintusszerű szűk utcácskákkal, mediterrán házakkal várják a romantika kedvelőit. Ha volna kedved felkeresni a szigetet, kattints  http://www.rolitura.hu/olaszorszag-gyongyszeme-a-sorrentoi-felsziget-nyaralas-es-korutazas

A közeli kikötőből hajóval közelíthetjük meg a szigetet gyalogosan, hisz az autók ki vannak tiltva, környezetvédelmi és egyéb praktikus okokból, csak elektromos autók közlekednek, illetve a két város Capri és Anacapri közötti buszok.

Mi először körbehajóztuk a szigetet, elsőként a híres Grotta Azurra, avagy a Kék-barlanghoz vezetett az utunk. A kb. 50 m magas, amelynek nyílása lesüllyedt a tenger szintje alá, s így csak egy igen kicsiny nyíláson néhány fős csónakokkal lehet megközelíteni.

Így a több mint másfél órás „sorban állás” és az 5-10 perces élmény 11 €-ért, az utasok többségét elriasztotta. (Két bátor vállalkozó akadt, aki megtapasztalta a természet csodáját. Bár utólag azt mondták, a Smaragd-barlang jobb volt.) Az üreges karsztbarlang nevét onnan kapta, hogy a víz alatt beszűrődik ide a napfény és káprázatos kék fénnyel világítja meg a barlangot. Ezt a kék színt Capri-kéknek is nevezik.

Majd a Punta Carena világítótorony mellett suhantunk el, melyet 1862-ben kezdték építeni, 1867 óta működik – jelenleg is eredeti funkcióját látja el.

A városok közül a nagyobb, és népesebb Capri, ahol a sziget két kikötője, a Marina Piccola, és a Marina Grande is van. Innen rövid sétával jutottunk a városka központjába, a Piazzettára, ahonnan csodálatos a kilátás.

Itt van a kikötőből induló kábelvasút végállomása, és a városháza udvarán a római-kori Villa Augustea romjai. Érdekesség Capriban, hogy az egyik tér elnevezése őrzi az 1956-os forradalom magyar mártírjainak emlékét. (Piazza Martiri d’Ungheria 1956) A tér körül kávéházak vendéglők sokasága hívogatja az idelátogatókat.

Egy kellemes ebéd után inkább a nyüzsgéstől távolabbi helyeket kerestünk fel.

Az egyik ilyen a Villa Jovis, vagyis a Jupiter villája volt, amit még Tiberius császár építtetett, annyira szerette a szigetet, hogy évekre ide költözött, innen intézte Róma irányítását.

A kiwi „fák” árnya alatt fedeztük fel az Arco Naturale-t. ami egy valamikori barlang bejárata volt, ám a barlang mennyezetének beomlott kőzeteit a szél és a tenger hullámai elmosták kialakítva ezzel ezt a természetes boltívet.

A napot a Via Krupp kanyargós útjával zártuk, ami a San Giacomo középkori kolostort és Augustus kertjeit köti össze a sziget kisebb kikötőjével, a Marina Piccolaval. A német gyáros, Friedrich Alfred Krupp megbízásából építették 1900-1902 között ezt a 100 méteres szintkülönbséget áthidaló, szerpentines gyalogutat.

A szigettől Capri egyik jelképén átringatózva búcsúztunk. Az ún. Faraglioni-sziklák, melyek a tengerparti földcsuszamlás útján jöttek létre. A szikláknak külön nevük is van: Stella – a fő szigethez kapcsolódik és 110 m, Faraglione di Mezzo 80 m és Faraglione di Fuori 102 m.

Comments

comments