Róma hét dombnyi látnivalója, egy hosszú hétvégén
Róma a Tiberis bal partjának hét dombjára épült, és első királya Romulus volt. (mondák itt)
A legendáknak mennyi a valóságtartalma, azt ki-ki döntse el saját maga, annyi bizonyos, hogy Kr. e. 753. április 21-én, a Palatinus hegyén megszületett Róma városa. Világuralommá válását kiváló földrajzi adottságokon kívül rengeteg szerencse segítette, és azt, hogy az évszázadok során a város megőrizte vezető szerepét a világ metropoliszai között sok szempontból az igazi Romulusoknak és Remusoknak köszönhető. (A rolitura.hu szervezésében jártunk ott tavasszal.)
Világörökségi sétával kezdjük utunkat melynek során számos nevezetességgel ismerkedünk meg.
A zarándokokat fogadó reneszánsz kapu felől lépünk a belvárosba. A Porta del Popolo tövében a várost övező, részleteiben még ősi, zárt falrendszer mögül emelkedik ki a Sta Maria del Popolo kupolája és tornya, ahonnan a lépcsők tetején a Villa Borgese hatalmas parkja húzódik.
Innen gyönyörű a rálátás a barokk Rómára. Az ellipszis alakú tér déli részén emelkedő két templom mellől induló három sugárút a város szívébe való behatolásra ösztönzik az érkezőt.
A Piazza di Spagna fő látványossága a XVIII. században épült lépcsősor, aminek tetején a Trinitá dei Monti templom magasodik. A fotókról jól ismert lila virágpompa csak rövid ideig, április közepétől május elejéig látható.
A zarándokok elszállásolására, étkeztetésére a környék tele volt éttermekkel, fogadókkal,18-19. század művészeinek az angol arisztokratáknak kedvenc helyéül szolgált.
A via Condotti utcácskában bukkanhatunk Róma egyik legrégebbi kávézójára. Az El Grecoban megfordult Goethe, Andersen, Ibsen, James Joyce, Byron, Shelly és Keats, de visszatérő vendég volt a bajor Lajos király vagy a híres zeneszerzők közül Wagner, Liszt és Bizet is.
A Szeplőtelen Fogantatás emlék oszlopa mellett elhaladva jutunk el a templomok övezte tereken keresztül a Trevi-kúthoz. „Talán a kút páratlan látványa ébreszti fel a látogatóban a vágyat, hogy Rómába visszatérjen, s az eléje táruló mesevilágtól elkápráztatva mintha egy pillanatra hinne is abban, hogy a vízbe dobott pénzdarab még visszahívja Rómába.”
Az Alberto Sordi galérián átsétálva, egy nagyobb és egy kisebb teret érintve – melynek közepén egy-egy oszlop áll-, érkezünk az egykori Mars-mezőn emelt templom fölötti Pantheonhoz.
Az építészeti remek érdekességeit látni kell, megtapasztalni, amikor beragyog nap, majd hull a zápor a kupola kerek nyílásán keresztül, mindezt a gömb formájú térben.
A Velence tér gyújtópontjában áll a II. Viktor Emanuel emlékműve, amelynek kilátójába érdemes felmenni, hisz így egy zavartalan panorámában lehet részünk.
A Capitoleum terén álló Marcus Aurélius szoborhoz a Michelangelo tervezte lépcsőkön jutunk fel.
A tér másik oldalán remek kilátás nyílik a Forum Romanumra. Illetve a Via dei Fori Imperiali mentén sorakozó császári fórumokra.
Az út végét a Colosseum Róma jelképe uralja. Nem véletlen született egy angolszász szerzetes, Beda híres mondása: „Amíg a Colosseum áll, Róma is állni fog, amikor ledől, Róma is elpusztul. S ha Róma pusztul, a világ is elenyészik.”
Egy ráadás látnivaló a közeli San Pietro in Vincoli, ahol Péter apostol bilincsein kívül csodálhatjuk meg Gyula pápa síremlékén, Michelangelo ismert remekművét, a trónon ülő Mózes szobrot.
Erre a helyekre az egyik legjobb utazást a www.rolitura.hu kínálja! A részletekért kattints ide!





















