Mexikó 3. rész: Tulum, Chitzen Itzá, Playa del Carmen

A fehér homokbuckák, a mélykék és türkiz színeit váltogató tenger, szolid hullámok, pálmafák, bambuszból összetákolt házikók = ez Zazil-kin, a két éjszakán át tartó szállásunk.

Közös vacsora után felfedeztünk a szomszéd bár “Happy our”-ját s rögtön pörögtek a Pinacolada, Caipirinha, Kubalibre koktélok, egész jó ízűek, s hamar hatásosak voltak. Rögtönzött tánc a bár teraszán, ami aztán a tengerparton folytatódott tábortűz kíséretében, addig amíg a parti őr csendre nem kárhoztatta a társaságot.

A telep sajátossága, hogy csak este 6 és reggel 6 között van áram, gondolhatjátok, hogy ezzel csak reggel 7-kor szembesültünk. A holdvilág néhol ugyan bekandikált a tetőpálmalevelei között, azonban a pakoláshoz ez nem volt elegendő, s egyébként is az éjszakai hideg mindőnket inkább az ágyba húzott vissza.

Reggel az amerikai dömping előtt szerettük volna elérni a romokat, így nyitásra (8.00-ra) odasiettünk (nem volt nehéz, mivel 500 méterre volt tőlünk az ősi maja kikötő) Új formák a tengerparti sziklák ormán felépült egykori maja templomok, paloták, sütkérező leguánok, és a végeláthatatlan Óceán. Csodálatos!!!

Visszatérve, a tengerparti napfürdőzésnek hódoltunk, frissítő gyümölcsöket majszolva, a pálmafák árnyékában. Többen elmentek Xelha nemzeti-és élményparkba, mi felderítettük a városka lehetőségeit…

A szikrázó napsütést kihasználva nem csak a langyos habokban “fürödtünk”, majd egy-egy Cubalibre társaságában szemléltük a naplementét. A délben kinézett helyen, halat és homárt vacsoráztunk. A homár 4 sajtszósszal, amit Robi evett isteni finom volt, így a halamra külön készíttettem belőle.

A december 12-i Gaudalupei Szűz Mária ünnepére készülő felvonulásnak is részesei lehettünk a városban, majd a két “vulkánmászó” társunkat is elbúcsúztattuk a buszpályaudvaron. (ők a következő napokban 2-3 vulkán meghódítására vállalkoztak)A Xelha parkban szórakozók meg voltak elégedve az “allinclusive” ellátással, (koktélok, helyi specialitásokon kívül az élménypark állatainak, növényeinek, természeti szépségeinek sokasága) estére “kiszívta” erejüket, így hamar nyugovóra tértünk.

A külföldi turisták rohamát elkerülendő délelőtt 10-kor indultunk utolsó romvárosunk Chitzen Itza felé. Két 12 fős busszal először egy barlang-medencében álltunk meg fürdőzni és természetesen a fiúk örömére ugrálni. A “cenote” nagyon híres, sokan voltak, s minden dupla annyiba kerül, mint máshol. A liánok és trópusi növények övezte “lyukba” először félelmetes volt belenézni is, de a víz kellemes és üdítő a kinti hőmérséklethez képest.

Egy tartalmas, svédasztalos ebédet követően értük el a “turistás” műemléket. A “Kukulkan” tiszteletére emelt templomot, a Maja birodalom legnagyobb labdajáték pályáját, a csillagvizsgálót, az “áldozatok kútját”, Chak-mol esőisten szobor változatait, és az ezer hős oszlopcsarnokát nézhettük meg.

A pok ta pok elnevezésű rituális labdajáték a maja kultúra egyik jellemző eleme. A téglalap alaprajzú pályát hosszanti irányban magas fallal határolták, amelynek két végén, néha közepén is több mint 5 méter magasan egy-egy körgyűrű volt, amelyen a labdát a kezek és lábak használata nélkül, azaz vállal, mellel, könyökkel vagy csípővel kellett átütni. A labda kaucsukból készült, 1-3 kilogramm súlyú. A rendkívül megerőltető játékot öt-hét játékosból álló két csapat játszotta. A játékosok bőrből készült erős védőruhát és térd-könyökvédőt hordtak. A kutatók szerint a játék az életért folyt. Az még ma is vitatott, hogy csak a vesztesek csapatkapitánya, vagy az egész csapat a győztesek áldozatává vált. A labdajáték egy megfejtetlen talány… Vannak olyan területek is a Yucatánon ahol úgy tartják, hogy a játék végén természetesen a győztest áldozták fel, mert egy maja harcosnak megtiszteltetés meghalni az istenek engesztelésére….
Chichén Itzában találjuk egész Közép-Amerika legfigyelemreméltóbb labdajátékpályáját.

 A 168 méter hosszú, 38 méter széles pálya a Kukulkán-templomtól néhányszáz méterre, északnyugatra fekszik. A pálya hosszanti oldalait 8 méter magas falak határolják, két végén egy-egy templom áll. Az oldalfalak domborművei lefejezett játékosokat ábrázolnak. Kiemelt figyelmet érdemel, hogy a játéktér különleges akusztikával bírt. A falak építésénél hét különböző mész- és homokkövet használtak, aminek eredményeként egyetlen taps, hétszeres visszhangot ad – ez építészeti mestermunkának tekinthető.

Este érkezünk Playa del Carmenbe, már ismert szállásunkra és fogyasztottuk el a mexikói tipikus búcsúvacsoránkat. 12 társunknak véget ért a túra, reggel rájuk már a cancuni reptér várt.

Előzmény…         Folytatás…

Comments

comments