Mexikó 5. rész: Puebla, Acapulco, Taxco
Bravúros útvonal navigátorunknak (Laci) köszönhetően pikk-pakk Pueblában találtuk magunkat. 
A világörökség részeként nyilvántartott városka házai, utcái valóban kellemes perceket szereztek nekünk.
A katedrális, a híres pueblai csempékkel kirakott templomok és coloniális házak forgatagában kellemes volt az esti séta.
Reggel egy fotóra és reggelire megálltunk a tolték? piramis tetején álló templom alján Cholulában. (isteni frissen facsart narancslevet ittunk)
Kicsit nehézkesen, de sikerült megtalálnunk “Paso del Cortes” utat, amely a két vulkán közötti nyergen vezetett át.
A vulkánok történetét a Wikipédiából idemásoltam:”Iztaccíhuatl apja Popocatepetlt háborúba küldte Oaxacába azzal az ígérettel, hogy visszatértekor a lányát feleségül adja hozzá (ám Iztaccíhuatl apja ezt az ígéretet nem szándékozott betartani). Iztaccíhuatlnak azt mondta az apja, hogy a kedvese elesett a csatában. A leány belehalt a gyászba. Amikor Popocatépetl visszatért és tudomást szerzett szerelme haláláról, tőrével öngyilkosságot követett el. Az istenek hegyekké változtatták és hóval borították be őket. Iztaccíhuatl hegyét „La Mujer Dormida”, (az „Alvó Hölgy”) néven emlegették, mert egy hátán fekvő nőre emlékeztet az alakja. Popocatépetl vulkánja pedig a szerelme elvesztése miatt őrjöngő tűzeső.
Az útnak alig nevezhető ösvényen, nem kevés küzdelem után elértük a “tetőn” a turistaházat ahonnan, mindkét vulkán jól látható volt. Itt kb.4000 méteren már ritkásabb volt a levegő, de senkinek sem okozott problémát.
A fekvőrendőrökkel sűrűn tűzdelt úton lassan haladtunk a kitűzött célunk felé, de mégis időben 18-19.00 körül elértük Acapulcót. Ahol rövid keresés után a főutca melletti úton a Los Tulpesben kaptunk szállást kedvező áron. Közösen, rántott rákot vacsorázunk, majd végig sétáltunk a főutcán, és élveztük az óceán meleg vizének hullámzását. Ez a nap a gondtalan napfürdőzéssel és az óceán meleg-hűs-hullámzó vizének élvezetével telt.
Sikerült mindegyikünknek egy kis “színt” szerezni. a nap fénypontja a híres acapulcoi sziklaugrók megtekintése jelentette. Az esti 8.30 ugrásra mentünk ki, a szűk kis öbölbe.
Sziklaugrás
Nagyon merész vállalkozás, 35 méterről a hullámzó tenger mélyébe ugranak. Acapulcót az éjszakai bulizás miatt csak délben hagytuk el. (rettenetes hőség 30-32 fok).
Délutánra már csak egy kicsi Szentendréhez hasonló városka felfedezése maradt.
Taxco az “ezüst város”: pókhálószerű szűk és meredek utcácskák, fehérre meszelt koloniál stílusú házak. A legtöbb üzlet ezüstöt árul, s persze kerámiát, meg szőtteseket.


