Bergama-Pergamon, Ephesos, Pamukkale
Festői tájak után kedden Bergamába értünk. A belepő itt is 10 ytl (általában lehet fizetni kártyával is, ezért nem okozott gondot, hogy meg mindig nem váltottam pénzt) Az akropolisz jól követhető az irányító táblák után is. (3 nyelven török, német, angol térképpel!) A hátsó szirt végéig érdemes kisétálni, ahonnan a káprázatos kilátás nyílik a víztározóra. Az ókori szobrok, templomok, épületek közözött akár több órán keresztül is andaloghatunk. A színház csodálatra méltó akusztikáját egy rögtönzött énekkari produkcióval próbáltuk ki.
A településen nagy útfelújítások folytak, így még átláthatatlannak tűnt a belváros, ám a gyakorlott, kedves árusoknál mindenki megtalálhatta kedvéhez valót.
Az út talán legjobb szállása Kusadasiban volt. A ’beach’ forgatagában, füves, árnyas fák között, még medence is volt a kempingben, amit csak most, csak nekünk kinyitottak. A parti sétány hemzsegett a jobbnál jobb vendéglőktől, de azt tapasztaltuk érdemes egy kicsit beljebb menni, s ugyan olyan minőséget olcsóbban megvenni.
Kusadasitól csak néhány km Ephesos. Azt hittük kilenc óra korán lesz, de a parkoló buszok láttán, inkább úgy éreztük, elkéstünk. A hömpölygő emberáradat, sodort bennünket, nem lehetett igazan élvezni a látványt. (a belepő itt is a szokásos 10 ytl) Illetve, -más szemszögből- visszacsöppenhettünk egy zsúfolt, pezsgő életű ókori városba. Kipróbálhattuk a közös árnyékszéket, s részt vehettünk egy korhű ruhákba öltözött színházi előadáson is.
Az ókori világ hét csodájának egyikét, Artemisz templomának rekonstruált oszlopát, (gólyafészekkel a tetején) tekintettük meg.
Kb. 3 óra buszozás után pillantottuk meg először Pamukkale fehér (gyapot) medencéit. A délután enyhébb időben, nem csak a naplemente fényeiben, hanem a vizesések, mészkő-tálcák vizében is fürödtünk. (5 ytl-t a belépő, amivel az élelmesebbek másnap délelőtt is be tudtak lógni.) Hireapolis maradványainak felfedezését követően indultunk Egridir felé.







