Európa Coloradoja Provence-ban III. rész

A Rolitúrás kalandunk folytatódik, a II. részt itt olvashatjátok. Magashegyi túránk első állomásaként Le Barrouxban az impozáns XII. szászázadi várkastélyt néztük meg.

Az ízlésesen felújított kőházaival vitathatatlanul bájos falucskában a provencei csobogók mellett pihentünk meg egy hosszú kávészünetet tartva.

Aztán rövid buszozást követően értük el Mount Ventoux-ot.

A Tour de France egy szakaszát mindig itt rendezik, izgalmas előzések színhelye a hegytetőre vezető út. Mi a jól kitaposott ösvényen jutunk el a kopárabb részig.

A lelkesítő emelkedő utolsó szakaszát pedig, a vakító fehér sziklák között tettük meg. Az 1909 méteres csúcson bámulatos panoráma fogadott, a távoli Alpok vonulatait is felfedezhettük.

A hely nem hazudtolta meg magát, iszonyatosan fújt a szél, így a gyors csúcscsoki elfogyasztása után visszaindultunk buszunkhoz.

Fontaine de Vaucluse faluban felkerestük a világ ötödik legnagyobb karsztforrását. A tisztavízű Vaucluse-forrás évi 630 millió köbméter vízhozamával Franciaország legnagyobbja, de érdekessége, hogy ennek a mennyiségnek a nagy részét csupán 5 hét alatt produkálja minden évben március környékén.

Egyébként egy kis, állandó vízhozammal táplálja a Sorgue folyócskát – de azt még a legnagyobb szárazság idején is. Az érdekesség magyarázatára a legegyszerűbb elmélet az, hogy valahol a föld mélyén egy hatalmas víztározóban összegyűlik a víz, és egy bizonyos pontot elérve, kiszívódik, mint egy wc-tartályból. Az elmélet gyenge pontja, hogy az esőzések mennyisége egyáltalán nem változtat azon, hogy a vízkitörések emberemlékezet óta menetrendszerűen, mindig, csak és kizárólag márciusban történnek.

A nap vége felé a Gordes melletti Levendula múzeumot kerestük fel, ahol a levendula termesztés és feldolgozás rejtelmeibe nyertünk betekintést.

Majd a Bor, mámor Provence filmből ismert városkában Gordes-ban andalogtunk. A középkori Gordes különleges fekvése miatt az egyik legszebb települése Provence-nak.

A meredek, árkádos, szűk sikátorokat szél járja át, a kis templom és a falu szökőkútja mind azt az érzést keltik, itt az idő múlása nem hagyott nyomott.

Érdemes elidőzni az 1525-ben épült várban, illetve , végigjárni a macskaköves utcákat, ahol Victor Vasarely és Marc Chagall is szívesen töltötték idejüket. A Rolitúrás kalandunk folytatódik, a IV. részt itt olvashatjátok.

Comments

comments