Spartacus-ösvény – Apátkúti-völgy

A terasznyitás hétvégéjén sem változtattunk a kirándulási szokásainkon, most épp szombatra jósoltak jó időt, mi pedig egy jó kis körtúrát választottunk ez alkalomra. A túra egy-egy része is jó célpont, attól függ, mennyi időnk van, illetve megtudjuk-e oldani az eltérő vég és kiinduló pont közötti közlekedést.

Pilisszentlászlóra reggel 8:30-ra érkeztünk. Ekkor még a hegyi katlanban fekvő „mesefalu” kis utcáinak egyikén találtunk a kocsiknak parkoló helyet.

A túra kiindulópontjaként a kirándulástippek oldal ajánlására az apró kápolnától ÉNY felé eső Z jelzésű aszfaltos utat választottuk. A focipályánál mellett már földúton folytattuk sétánkat. A rétek, zöldülő legelők feszületek után már 2 kilométeren is túljutottunk, mire elértük az erdős részt, a Spartacus-ösvény kezdetét.

A figyelmeztető tábla kicsit túlzó, bár jeges, vagy esőzések után biztos fokozottabb figyelmet igényel a keskeny ösvényeken a túrázás. Egyébként kevés szintkülönbségű, jól jelzett gyalogtúra, de a bokát jól tartó túrabakancs a patak gázlóinál is jó szolgálatot tesz.

Az 1930-as években létesített vadászösvény 2015. óta hivatalosan is bejárható. Az igazi kaland a táblától kezdődik, jobbra térünk rá a zöld sávval jelölt útvonalra, mely nagyjából végig szintben kanyarog a hegyoldalban. „A Spartacus-ösvény merész, látványos vonalvezetésével tűnik ki a magyarországi turistautak közül, nem utolsó sorban az útvonalról többször is feltáruló fantasztikus panorámának köszönheti hírét.”

A meredek domboldalban tekergő útról néha egy-egy magaslaton kitekinthetünk, és a Börzsöny és a Visegrádi hegység között felcsillan a kanyarodó Duna.

A madárcsicsergéstől hangos, üde bükkerdőből kiérve a Z+ úton folytattuk a túrát a pisztrángsütő felé.

Innen a P jelzésű aszfaltúton elhaladunk a gyönyörű Telgárthy-rét, a pisztrángtenyésztő tavacskák és az Apát-kúti vadászház mellett. Az Ördögbánya sziklái után a patak partjára fordulunk, ahol a népszerű, bővizű Kaán-forrásnál frissülhetünk fel.

Szerencsére a kulacsainkat megtöltöttük, mert a csordogáló Alpár forrásnál ez nehezen sikerült volna.

A túránk fénypontjához egy kidőlt fákból természetes teraszt alkotó helyen tartottunk hosszabb szünetet, hogy a jól megérdemelt, helyben készített kávénkat elfogyasszuk.

A hatalmas sziklák közt szurdokká szűkülő patakvölgyben baktatunk tovább, érintve az „Erdő templomát”.  A vadregényes patakon néhányszor sziklás gázlókon lépdelve vezet az utunk a szélesedő völgy fele, ahol már megpillantjuk a faluszélén épült házakat.

Comments

comments