Pétervására

A hevesi kisváros, Pétervására kereskedelmi utak metszéspontjában, négy patak összefolyásánál fekszik a hevesi-dombságon. A Tarna ősi teraszai és a környező erdők növényei, állatai már időszámítás előtt letelepedésre csábították az embert, amit a régészek által feltárt leletek igazolnak. Pattintott lávaüvegek, pengék, magkövek, homokkőbalták és kővésők igazolják, hogy a Mátra északi nyúlványa már az őskőkorban lakott volt. Bronzkori sírból Istenmezején bronzdiadém került elő, Pósváron pedig bronzöntő kohó maradványára bukkantak. A későbbi korokban földvárak, majd templomok épültek, amelyek erődítményként szolgáltak.

Pétervására első temploma a XI. században létesült, majd 1696-ban Szent Márton dombján elkészült az első kőtemploma. Eszterházy Károly egri püspök 1767-ben elrendelte, hogy a térség birtokosa, gróf Keglevich Károly ehelyett újat építsen, ám ő hallani sem akart erről. Így a régi templom renoválását kezdték meg a helyi jobbágyok saját erejükből, amiért egy évi mentességet kaptak a megyei közmunka alól. Végül 1811-ben azt a templomot lebontották és új templomot emeltek, így készült el a „palócok péterkei székesegyháza”. (Péterke a város csúfoló-becéző neve, az 1979-es etnikai kutatások szerint a település palóccentrum.)

A templom háromhajós, kéttornyos, neogótikus stílusú, kőfallal körülvett épület. A két nyolcszögletű torony oldalai piramisformákat alkotnak, a közöttük látható háromszögű homlokzat kissé előrébb van a két torony között, csúcsán pedig vaskereszt áll. A sarkokra állatfej formájú vízköpőket építettek. A tornyot karcsú sisak teszi még szebbé. A toronyban 3 harang lakik, egy 5 mázsás, egy 4,5 mázsás és egy 60 kg-os lélekharang, a római katolikus egyház öt szentjének tiszteletére. A főbejárat csúcsíves bélletén lépesméz sejtjeit utánzó díszítés látható, amelyet 10 kőpillér tart. A templombelső építtetője nem sajnálta a pénzt a legdrágább anyagokra, így építettek be vörös és piszkei márványt, verpeléti padlóköveket, az oltárképet pedig – ami Magyarország Nagyasszonyát ábrázolja a kis Jézussal – Hesz Mihály egri festő készítette. A neogótikus orgonaházat Rudassy László, az orgonát Ludwig Mooser híres salzburgi orgonaépítő (az egri és esztergomi Bazilika orgonáit is) készítette. Aranyozásra hetven aranypénzt használtak fel, míg a feljegyzések szerint a monstrancia – szentségtartó – 341 lat ezüstből készült. A templom tervezője Povolni Ferenc egri építőmester, aki az egri Kaszinó homlokzatát, Debrecenben a nagyerdei Fürdőházat, a Vigadót, a Városházát, a Szent Anna templom homlokzatát, a Huszárlaktanyát és a 9 lyukú Hortobágyi Hidat tervezte.

A csúcsíves kapu formája arab stílusra emlékeztet, föléje az egyházi építészetben rendhagyó módon két csúcsíves nagy ablakot építettek be. A szószék lépcsőkarfáját állatfejek díszítik, a szőlőfürtös cseppdíszes üvegcsillárok pedig parádi alkotók munkái. A legértékesebb darab, a hét és fél kilós súlyú műremek az úrmutató, ami aranyozott ezüstből készült, és az építési költségek közel kilenc százalékát teszi ki. Nepomuki Szent János ereklyetartója szintén értékes műkincs. 1817-ben adták át a templomot, ami a magyar romantikus építészet első példája. Az épület alatt található a Keglevich család kriptája, melyet 1980-ban, az utolsó leszármazott halála után befalaztak. A templom védett műemlék, a mellette található régi temető pedig sírkertként nyújt látványosságot.

A Felső-Tarna-vidék legértékesebb műemléke a pétervásárai Keglevich-kastély, amelyet 1750 körül kezdtek építeni. Az összes kovácsoltvas munka Fazola Henrik nevéhez fűződik, ezek egy része ma az Iparművészeti Múzeumban látható. A díszteremben a freskókról a Keglevich család története köszön vissza, alkotója az olasz Quadri Kristóf. A többi művészeti alkotás a gyöngyösi Beller Jakab nevéhez köthető.

Comments

comments