Antilop és Patkó canyon

Las Vegasból egy napos szervezett kirándulás keretében is könnyen felfedezhető e két nevezetesség. a nagyobb Grand-canyon túrák “kötelező” része.

A Navahóföld az Egyesült Államok három államának (Utah, Arizona, Új-Mexikó) területére terjed ki. A költői nevű “Prérifarkas Bucka” Nemzeti Park a Navahó törzsi parkok közül az egyik. Kietlen, forró pusztaság. Page városának közelében található az Antilop-kanyon, nevét az egykoron itt élő antilopok után kapta. A kanyon a navahó-homokkő eróziójaként jött létre, elsősorban futóárvizek és más felszínalakító tényezők hatására (pl. szél). Esős időszak idején a kanyon feletti medencében gyűlik össze a víz, mely a homokot magával sodorva zúdul a völgy felé a hasadékba, smirgliként formálva a járatokat. Az erózió alakította döbbeNtes hasadékok olyanok, akár a felhők: formáikba bármit beleláthatunk. Ha nem lenne elég maga a homokkő műcsarnok, a napfény játéka is alakítja a látványt, mintegy “photoshopolgatja” magát.

Az Antilop-kanyon Amerika egyik legnépszerűbb, legtöbbet fényképezett keskeny vízvájta kanyonja. A Felső Antilop-kanyon (Hasadék) és az Alsó Antilop-kanyon (Dugóhúzó).

A kanyont csak vezetővel együtt látogatják a turisták, részben mert az esős évszakban a gyorsáradások (flash flood) veszélyessé teszik. Elég, hogy a kanyontól több tucat mérföldnyi távolságra eső essen, és a kanyont szinte előzetes jelek nélkül hirtelen vadul rohanó ár öntheti el. 1997. augusztus 12-én egy ilyen gyorsáradás tizenegy turistát ölt meg az Alsó Antilop-kanyonban, pedig aznap a helyszínen alig esett eső.

A vadregényes kanyon télen is rendkívüli természeti szépségeket kínál, hiszen teljesen megváltoznak a fényviszonyok. A kanyon sziklái a reggeli órákban és a naplemente időszakában vörös, bordó és lilás színárnyalatúak lesznek.

„amit a természet alkot, az sosem lehet giccses”

„Annyira különleges a táj, igazából felesleges a fáradozás a fotózással. Átadhatatlan az élmény. Illetve, jobb meghagyni a profiknak, akik kifejezett fotós túrák (állvány is levihető, kétszer annyi ideig tart) alkalmával dolgoznak a legjobb szögeken, bevilágító napsugároszlopokon, szálló homokszemcséken.”

A napállástól függően egész fényoszlopok alakulhatnak ki, egyes vájatok kékes-lilás árnyékba borulnak, míg mások teljes reflektorfényt kapnak hirtelen, és a róluk meginduló porszerű homokszemcsék aranycsillámoknak tűnnek, míg földet érnek. A fényoszlopok az év folyamán először március 15-én jelennek meg és október 7-étől tűnnek el.

Az amerikai délnyugat az a hely, ahol a szél, a víz és a múló idő kölcsönhatása és eróziós munkája valami olyat hoz létre az ősrégi homokkőből, amit szavakkal leírni nehéz. A lélegzetelállító formájú sziklaalakzatok nemcsak a geológusokat, hanem a hétköznapi embereket is izgalomba hozza. Ez a térség egy geológiai csoda és a látnivalók közül kiemelkedik a Colorado folyó által kialakított Horseshoe Bend, vagyis a Patkó-kanyar. Az smaragdzöld színű folyó óriás, csaknem 300 méter mély kanyarulatot vájt a homokkőbe. A Horseshoe Bend ma is megmaradt természetes állapotában, a meredély szélén nincsenek védőkorlátok, (sajnos az öngyilkosok miatt 2019 óta vannak). Így majdnem akadálytalanul sétálhatunk ki a szakadék szélére, hogy megcsodáljuk a kilátást.

A Horseshoe Bend  szintén Page mellett, Arizona államban található. A kanyar a folyón lefelé 8 km-re van a Glen Canyon gáttól és a Powell-tótól. A látványos kanyarulat a 89-es úttól rövid, kb. 800 méteres séta után megtekinthető. 1300 méter magasról nyílik a panoráma a 300 méterrel lentebb folyó Coloradóra. Csak nagylátószögű objektívvel lehet az egész kanyart lefényképezni.

Ha szeretnél egy kis ízelítőt kapni ebből a világból a Rolitúra is szervez ide és a mesés, közeli nemzeti parkokba túrát. (a részletekről itt.)

Comments

comments

Visit Us On Facebook