A másik Pompeii – Herculaneum

A Vezúv nyugati oldalánál található kevésbé ismert campania-i település a legendák szerint Herkulesről kapta nevét. Az i.sz. 79. augusztus 24-én a kilövellt vulkáni anyagokat a szelek délkeleti irányba fújták, így azok elsősorban Pompeji városát és környékét temették vastag hamu és lapilli-réteg alá. Az eső a hegyoldalak porából képződött iszappal árasztotta el Herculaneumot. A 25 méteres iszapban eltemetett várost a kitörés későbbi szakaszában kiömlő láva őrizte meg az utókornak.

A feledésbe merült település feltárását a 18. század elején, a Bourbon Károly király uralkodása idején kezdték meg, persze akkoriban az ókori kincsek megszerzése volt a cél. A nápolyi Régészeti Múzeumban tekinthetők az ásatásokból származó apró bronzplasztikák, az óriási márványszobrok.

A megkövesedett iszapnak köszönhetően a kétszintes házak tetőszerkezete, falai viszonylag jó állapotban megmaradtak. A bútorzatok, freskók, feliratok, használati tárgyak, háztartási eszközök az itt lakók társadalmi hovatartozásáról is hírt adnak, mint egy élő 3 dimenziós történelemkönyvben megelevenedik a múlt.

Az utóbbi évtizedek tudományosan megalapozott régészeti kutatásai jelentős felfedezésekkel járultak hozzá az I. századi település hétköznapjainak megismeréséhez. A szennyvízcsatornákban talált leletekből megállapították, hogy az itt élők változatosan étkeztek: húst, halat, kagylót, gyümölcsöt, zöldséget fogyasztottak. Sok műkincs került elő az arisztokrata “Papirusz villa” épületéből, amely papirusztekercsekből álló tekintélyes könyvtáráról kapta elnevezését.Bár a színház oszlopait és nézőterének egy részét is már megtalálták, a jelenlegi település, Ercolano sűrűn épített házai miatt az értékes leletek 2/3-a továbbra is a föld alatt pihen. A régészek még nem jutottak el a városközpont, a fórum jellegzetes polgári és vallási épületeihez.Az egykori kikötőváros szélén feltárt boltíves helységekben (hajógyár vagy csónakház) főleg nők és gyermekek műanyagból újraöntött csontvázai mesélnek életük utolsó pillanatáról, amely a tengerparton érte el őket, ahová a víz felől érkező segítség reményében menekültek a forró lávafolyam elől.

Herculaneum a sikeres örökségvédelmi programok egyik mintapéldája. A helyi szakemberek által „láthatatlan munkának” nevezett vállalkozás során költséghatékony módon védik meg az épületek tetőszerkezeteit, sólymokkal felügyelik az ürüléküket szerte szóró galambokat, reaktiválják a római kori csatornarendszereket, így a heves esőzések esetén is tudják hova vezetni a más romoknál komoly problémákat okozó vizet. Az itt megvalósított örökségvédelmi munkából Pompeji is tanulhatna. Kiábrándító, hogy csak néhány ház van nyitva a nagyközönség előtt, s az utcák többsége kordonnal elkerített, így a nagy várakozással érkező turisták csalódása elmaradhatatlan. Ezért érdemesebb Herculaneumba ellátogatni, ami ilyen szempontból több eredeti helyszíni élményt nyújt. 

Érdekességként egy videó az itteni feltárási munkákról:

Comments

comments