Palóc kilátó – Szanda vára

A kettős csúcsú, jellegzetes Szanda-hegy keleti púpján messziről jól láthatóan találjuk a vár egykori tornyának torzóját.

A Cserhát vulkanikus maradványának ormán lenyűgöző kilátás nyílik az egész Palóc földre. E hétvégi kirándulásunkhoz ismét a kirándulástippek.hu oldal volt az alapötlet.

Az ottani leírástól eltérően mi fordított irányban közelítettük meg a látványosságot. Szandaváralján, az autóbusz megállónál hagytuk autóinkat.  A legelők és a moto-cross pálya irányában a zöld Z jelen a patak hídján átkelve, széles földúton bandukoltunk a ligetes erdőben. Kellemes le-föl emelkedéssel értünk egy tisztásra, ahol még magaslesre sem kellett másznunk, hogy nyulat és őzeket lássunk a távolabbi réten.

Ettől nem mesze található útelágazódásnál tértünk rá az Országos Kéktúra egy szakaszára. Gyönyörűen virágzó cseresznye fák tövében megbúvó erdészház mellett hangulatos ösvényen haladtunk egyre fölfelé.

A Szanda-hegy nyugati, félbevágott csúcsát délről kerüljük meg először keskeny gyalogúton, majd az elhagyott andezit bányából vezető murvás úton sétálunk egy darabon.

Itt van egy meredekebb, ám rövidebb út a csúcsig, de mi a nagyjából szintet tartva kerültünk. Már aggódva, hisz a vár tetején lobogó trikolor, egyre távolabb került tőlünk.

Egy hajtűkanyarral az andezit sziklákon szerpentinezve jutottunk a megmaradt romokhoz. “Szanda vára az 527 m magas vulkanikus eredetű andezit csúcson áll, a ma látható romok egy kopár szirten foglalnak helyet.

A legmagasabb ponton az öregtorony falmaradványa meredezik 7-8 m magasra. Ezen kívül csak különböző helyiségek alapjai láthatóak.

Az andezitkúp keleti letörésén a viharvert magyar zászló mellől elragadó panoráma nyílik a nógrádi vidékre, a Cserhát vonulataira, mögötte a Mátra csúcsaira.

A Szanda-hegy szomszédos csúcsán is állt valaha egy kisebb erődítmény, de ennek ma már a nyomait sem láthatjuk, ráadásul a nyugati hegyet kettészelte a felszíni kőfejtő.”

Ami azonban jól látható, az a Sasbérci-kilátó, melyet az elmaradhatatlan “vár-kávézó”-ban elfogyasztott feketénk mellett eldöntöttük, hogy még aznap megnézzük.

A vár a tatárjárás után épült, valószínűleg IV. Béla uralkodása alatt királyi várként. Zsigmond király 1387-ben adományozta a Csetneki famíliának, majd két évre rá a Pásztói család lett a tulajdonos. Birtokosai a későbbi időkben is sűrűn cserélődtek, majd a végvári harcok idején, 1546-ban a török foglalta el. 1551-ben Horváth Bertalan gyarmati várparancsnok meglepetésszerű éjjeli támadással visszafoglalta.

A legenda szerint egy magyar rab beleejtette a vödrét a várkútba, és lemászva érte alagútra bukkant, amely a vár borospincéjébe vezetett. Innen sikerült kiszöknie, és a balassagyarmati vitézekkel tért vissza. Mivel a magyarok nem tudták megtartani a várat, lerombolták és visszavonultak. A törökök valamennyire kijavították a falakat, de 1596-ban ők is elhagyták. ezután a vár hadi szerepe megszűnt, állaga lassan leromlott és az enyészetté vált.”

Az ereszkedés kezdetén egy kis ösvény vezet egy korláttal védett szakadék szélére, ahonnan kiválóan tanulmányozható a Vár-hegy déli oldalának jellegzetes andezitből álló oszlopai, a bazalthoz hasonlatos, függőleges kőorgonák, ráadásul a kilátás is csodálatos.

A több helyen sziklás meredek hegyoldalban a KL jelzésű úton hangulatos erdőn keresztül értük el a Mária-forrást. A kegyhely gondozott,  kellemes az itt felállított  padokon megpihenni, a hűs forrás vizével csillapítani szomjunkat.

Terjedelmes legelő szélén baktatva, széles földúton érjük el egy derékszögű kanyarral a falu házait.

Comments

comments